Üdv újra mindenkinek!
Először is elnézést, amiért egy ideje már nem jelentkeztem…bevallom őszintén, nem sok időm volt az utóbbi napokban. Engedelmetekkel a fölös időmben nem a hotel szobájában ültem, hanem igyekeztem felfedezni a helyeket, hogy most ezeket a sorokat megírhassam itt Szibéra felett repülve, és Boney M-et hallgatva, miután 2x is megnéztem a War dogs című filmet,és igazából körülöttem már mindenki akinek ajánlottam.
Amint azt láthattátok, Japánban voltam, Tokyóban egy hét erejéig. A legagyobb probléma, hogy nincs az az idő, ami elég lenne ahhoz, hogy mindent lássunk. Annyi kultúra találkozik ebben a hatalmas metropoliszban…és még csak Tokyóról beszélek mindig, nem Japánról.
Még azt is nehéz eldönteni, hogy hol kezdjem a beszámolómat. Egy biztos, hogy nem arról fogok írni, hogy mit érdemes megnézni, mert ahhoz, hogy az hiteles legyen, éveket kellene itt töltenem.
Inkább azt mutatnám meg, hogy mi az ami arcon csap egy Európait, mikor ideér, mikre kell odafigyelni, apró- , de annál különlegesebb dolgok.
Vágjunk is bele, a tartalmi részbe (valaki megmagyarázhatná, hogy mi az a fekete csík amit az égen látok…mitha valami füstölne, de nincs ott semmi…Oroszok :D )
Mint azt tudhatjátok, akár az Insta BIO-ból, akár postokból, a King of Nations driftnek dolgozom, és emiatt utaztam el a cég vezetőjével a Tokyo Auto Salonra. Talán a SEMA után ez a legnagyobb autókkal kapcsolatos rendezvény a világon…nem csak autókkal, de erre visszatérek később.
VÁLASZD MEG A JÁRMŰVED:
Első lecke, hogy ne bérelj autót. Egyrészt a magyar jogsiddal nem vezethetsz, másrészt egyszerűen nem tudsz parkolni. Megvan a jelenet a Tokyo Drift-ből amikor a zöld VW Touran jön elő abból a mozgó garázsból?! na pontosan olyanokkal lehet találkozni, jobb esetben.
Nem néztem statisztikákat, de egy srác azt mondta, hogy kb 13 millió ember él a városban. Ez brutális, gondoljatok bele, Magyarországon 10 millió összesen.
Ha követtek Instán, akkor a Storykból láthattátok pl azt is, hogy a vonat (nem viccelek) kb 20-30 centire megy el a házak mellett Narita airport felé.
Ugorjunk vissza a járművekre ;)
A városban Toyota Crown típusú taxikat fogsz látni, illetve doboz alakú kis mini buszokat.
Én is azt hittem, hogy olyan lesz, mint a filmekben, de tévedtem. A városaban egy RX8-at, és egy R33-at láttam, semmi mást..ja meg 2 STI-t (elnézést azoktól akik nincsenek otthon az autókkal kapcsolatos témában)
VONAT-METRÓ JEGYEK:
Ha sikerült (jól) döntened,és a tömegközlekedést választottad, akkor érdemes a jegyvásárlásra is odafigyelni…ez nem a BKV.
First of all, a bliccelés itt nem játszik. A Japánok kultúrájában alapból nincs ez benne, másrészt ott lesz előtted egy kapu, meg egy rendőr, fa rúddal, ami nagyobb nála.
Másodsorban,ezek nem olyan vonaljegyek, mint nálunk, h megveszed, aztán amég a járművön vagy, vagy Deákon át nem szállsz, és fel nem jössz a felszínre, és érvényes 310 Ft-ért (annyi a vonaljegy, ugye?)
Mielőtt átmennél a kapun, lesznek az autómaták, felette egy térkép, a metrókról. Látod rajta, hogy hol vagy, és megkeresed,hova szeretnél menni, és ott lesz egy ár 170-600 Yen között kb bárhova eljutsz a városban.
Na de mi van ha több jegyet veszel, mert pl Hatchobori-Roppongi között akarsz utazni napi többször, vagy a héten máskor is, vagy épp átszállsz, máshova mész mégis, de a jegyed nem érvényes oda már, vagy épp többet fizettél?
Vegyük csak sorba őket.
Ha többet utazol, mint amire a jegyed feljogosít, vagy épp kevesebbet, akkor a kijáratok előtti sárga autómatáknál fizeted a különbözetet, vagy épp adja vissza neked a többletet.
KAJA, ÉS ITAL:
Ha nem vagy olyan finnyás, mint én, akkor át is ugorhatnád ezt a részt, de ha van időd, olvasd el ezt is.
Ha boltba akarsz menni akkor a 7 Eleven egy jó választás. Van wifi, és Európában megszokott ételek- italok.
Az éttermeknél pedig nem érhet meglepetés, mert a bejáratnál műanyag makettek mutatják, hogy pontosan hogy fog kinézni a kaja amit rendeltél.
Pálcikával enni?! Az első alkalomnál nekem is meggyűlt vele a bajom, de amikor ráéreztem, akkor minden más lett.
Oké, nem mondom azt, hogy hazaérek és pálcával eszem a palacsintát, de pl az örök ellenséget a spagettit biztosan. - amég villával egy szenvedés, addig ezzel nagyon egyszerű..csak ajánlani tudom.
Ha fast food, or junk food, mert már unod a rizst, meg a csirkét, vagy halat, akkor más választásod nincs. Mégis érdemes odafigyelni.
Mint megtudtam, Franciaország volt az első aki eltért az eredeti amerikai recepttől, és saját sajtot, szószt rakott a hambikba.
Na a Japánokat sem kell félteni, ők is rámentek az egyediségre. A legtöbb szendvicsükben a szósz olyan ízű, mint a zöld teájuk. Milyen is az?! Mintha rossz kávét kevernél össze vízzel. (hoztam haza egy palackkal, majd megkérdezek pár embert, milyennek érzi)
Mindenki nagy örömére, a helyiek imádják a sört…tehát nem kell az egészségtelen kólán élni.
Kétlem, hogy meglepetést okoznék bárkinek is, de gyrost is lehet kapni mindenhol, péntek este pedig méterenként kínálják őket.
MI AZ AMI OLYAN MINT NÁLUNK:
-Big Mac
(azthiszem ez lett a legrövidebb bekezdés…azonban tényleg csak a Big Mac olyan mint nálunk.)
MINDEN AMI MÁS:
(igyekszem rövidre fogni, I promise, de nem lesz egyszerű)
Kezdem azzal, amiről mindenki hallott már, a WC-k.
Magyarországon- ,és egyébként szinte mindenhol, elképzelhetetlen lenne az, hogy a metró megállóban van ingyenes wc, ami kb olyan tiszta mint Pesten a Four Seasons-ben.
Több elektronika van benne, mint ahány mag egy menő Androidos csodában, mégsincs letörve, ellopva, vagy összefirkálva. Szinte hihetetlen,ugye? Azt mondom, van még hova fejlődnünk.
A mentalitás…azthiszem erről nem is kéne beszélni, mert az előző bekezdésből levonható a következtetés. Amikor az Astoriánál fellökik az embert a mozgólépcsőn, itt nincs is erre lehetősége senkinek, mert mindenki precízen a bal oldalon áll.
A metrónál 2-es sorokban állnak az emberek a fehér vonal mögött, és nem tolakodnak. A biztonsági őr cipeli a babakocsit, mert az anyuka a kisfiát viszi! Mi évente 1-2x látunk ilyet, itt mindennapos.
A stressz…csak, hogy ne csak szép és jó dolgokról legyen szó. A valósághoz ez is hozzátartozik.
Az emberek túlhajszolják magukat, óriási a stressz, a nyomás a vállukon, ezért valóban magas az öngyilkosságok száma. Ez szomorú nagyon, de bízzunk benne, hogy ez változni fog, kedvező irányba.
Udvariasság. Ez inkább az üzleti életben fontos, de ahogy Neked is jól esne, ha egy külföldi megjegyezne valami magyar szokást, Nekik is jól fog.
Egyszerű a dolog, ha bármit adsz valakinek, akkor két kézzel, azt a személy felé fordítva tedd, és megbiccented a fejedet. Mikor valaki átnyújt neked egy névjegykártyát, akkor azt gondosan illik eltenni, illetve természetesen 2 kézzel elvenni azt. Hasonlóképpen illik elvenni a számlát is egy étteremben.
Kézfogás.- maga a kézfogás nem jellemző, ha a tradicionális szokásaikat nézzük, ugyanis nem gyakori, hogy egymáshoz érnének. Azonban ha olyannal találkozol aki ismeri a Mi szokásainkat, akkor nem szabad megrázni az illető kezét, szinte csak milimétereket mozdulnak el a karok az üdvözlés során.
Végül egy könnyedebb bekezdéssel zárnám ezt a fejezetet…nem mással, mint azzal, hogy itt mindenki mosolyog, már akinek látni az arcát, és nem visel maszkot. Mennyire pozitív, hogy nem szomorú arcokat látsz, hanem vidámakat, a stressz ellenére is. (A másik típus, amit látsz, az az alvó ember)
AMI OLYAN MINT A FILMEKBEN:
A parkolókat már említettem, és ez engem meglepett egyébként.
Ezen felül még egy dolgot emelnék ki.
A játékbarlangokat. Elképesztő, hogy mekkora üzlet ez itt. Konkrétan olyan, mint a filmekben. Vibrál minden, hangos zene, félkarú rabló, és óriási profit a helyi ‘alvilágnak’. Nem esznek embert a jakuzák sem, de léteznek. Hívhatjuk ezt bűnözésnek, de minek? Az emberek akarnak játszani, akkor had menjenek, és tömjék mások zsebét.
HOTELEK, SZÁLLÁS:
Japán méretezés…az én 192 centimmel, ez egy kiemelendő dolog.
Az ágyak szerencsére megfelelőek, de pl a folyosó mérete, vagy a wc és a fal távolsága problémás tud lenni.
Ahogy a jegyek árát is említettem, itt is megjegyezném, hogy a belvárosban, egy 3-4 csillagos hotel ára 18-20.000 Ft/ éjszaka…ami azt mondom, hogy rendben van (APA Hotel Hatchobori pl)
A reptér melletti hotel pedig 12.000 Ft volt, és 4-5 csillag szintjén lehetett. A japán fizetésekhez képes ezek iszonyat olcsók, illetve a kaja ára is a magyarhoz hasonló.
Zárás képp, egy vicces story-tszeretnék még leírni.
Egyik nap sétáltam, Shibuya-tól nem messze, és egy fiatalnak tűnő lány (nem lehet tudni náluk, tényleg fiatalnak tűnik mindenki) aranyosan hadart valamit japánul, aztán angolul próbálkozott. Be akart invitálni egy boltba, hogy vegyek képeslapot…ami mellesleg sikerült is Neki sajnos, mert 1000 Yen-ért (kb 2000-2500Ft) egy ízléstelen Fuji hegyet ábrázoló ‘posztókárd’-ot sózott rám, ahogy ő hívta. Mindegy, költöttek már emberek többet, ennél nagyobb baromságra is azt hiszem. A poén azonban nem ez, hanem az, hogy kérdezte, hogy honnan jöttem. Miután elmondtam, hogy Hungary, tudod közép-Európa stb stb, már majdnem elhitette velem, hogy a festményeket egy magyar festő készítette…ha egyszer lesz egy cégem ahol embereknek kell eladni valamit nagy mennyiségben, biztosan japán lányokat fogok alkalmazni..sales-ből csillagos 5-ösek.
Remélem nem hagytam ki semmit. Ha még érdekel más is amiről esetleg nem esett szó, ebben az igencsak hosszúra sikeredett bejegyzésben, akkor írjatok nyugodtan Facebook-on, vagy Instán …email-t úgysem használ senki.
Ha találkoznátok is, akkor egy asztalt foglaljatok február 5 után az Oktogon-Pointerbe ;)
[video]
